LÉTFILOZÓFIAI FOGALMAK SZÓTÁRA
 

akarat: Az elme értelemmel választott döntésének erõhatásokat generáló eredménye.

állapot: Valamely meghatározott rendszer aktuális struktúrája, formája, megnyilvánulása statikusan, az idõbeli változások kiküszöbölésével, azok figyelembe vétele nélkül.

analóg: Folyamatos, elemi részekre elkülöníthetetlen és felbonthatatlan tulajdonsága valamely rendszernek.

bizonytalanság: A tudatban az elme mûködésének hatására megjelenõ érzés, mely a döntések meghozatalához szükséges információk hiányából, elégtelenségébõl fakad.

boldogság: Élvezetes érzéssel járó tudati állapot, amelyre a létezõ szubjektív részrendszerei, a teremtmények törekednek.

boldogulás: A célok élvezettel, boldogsággal járó elérése, realizálódása a tudati fókuszban.

cél: Azon külsõ, az aktuális fókuszon kívüli, szubjektív nézõpont a tudati fókusz számára, amelynek elérésére törekszik.

ciklikusság: Önmagába visszatérõ, ismétlõdõ (idõbeli) folyamat.

diszkrét: Elkülöníthetõ tagokból álló, elemi részekre bontható tulajdonsága valamely rendszernek.

döntés: Az elme által elvégzett értelmes vagy ösztönös választás, a tudati mûködési folyamatok irányítása valamely meghatározható cél felé.

dualitás: Kettõsség, melynek látszata az egy létezõ önfelismerési folyamatának idõbeliségén alapul.

egybevágóság: Geometriai (formai) azonosság.

egység: Minden létezõ dolog egymással való megszakíthatatlan kapcsolata a közös lényegi természeten, a létezésen keresztül.

elkülönültség: A részrendszerek egymástól való véges és korlátozott szeparációja, mely a szubjektív információtartalom átvitelével járó idõbeli késedelmen alapul.

ellentmondás: Paradoxon, látszólagos lehetetlenség, amely két (vagy több) egymást kizáró döntés, konzisztens ítélet, meghatározás viszonyát inkonzisztensnek ítéli meg egyidejûleg.

elme: Azon szubjektív személyiségprogramok összessége, amelyek a tudat mûködését szabályozni igyekeznek.

emlékezet: A ciklikus létrendszer azon tulajdonsága, hogy a keletkezésétõl fogva érzékelt információkat folyamatos visszacsatolások révén a fennmaradásának végéig megõrzi, vagyis tárolja az információt hordozó eseményhorizontok, idõhullámok repülési idejében.

ensológia: A létezõ tudománya, a fundamentálontológia.

erő: A tudati halmaz állapotváltozása, mozgása során fellépõ relatív elmozdulás irányvektora, mely változásként hat az aktuális célrendszerre.

élet: Az önfenntartó ciklikus rendszerek konzisztenciára való törekvése. Az élet megnyilvánulásai azok az erõhatások (folyamatok), melyeket a rendszer a fennmaradása és az egyensúlyi állapotának megõrzése érdekében magából generál, megteremt.

én: A szubjektív tudat jelenforráshoz kapcsolódó, ciklikus önfelismerési folyamatának eredményeként kialakuló önfenntartó halmaza (ego).

értelem: Az elme azon tulajdonsága, amellyel az érzékelt és eltárolt információkat meghatározott logikai rendszerekbe, halmazokba csoportosítja az egybevágóságuk vizsgálatával (értelmezés).

értékrend: Az értelem által valamely logikai rendszer szerinti alá-fölé rendeltségi viszonyba rendezett információs elemek sorozata.

érzelem: Az érzések eredõjeként realizálódó, komplex tudatállapot.

érzékelés: A tudatállapot szubjektív megváltozása, elmozdulása az állapottérben a létrendszere számára realizálódó információk (erõk) hatására.

érzés: Az érzékelés során észlelt, a tudat számára aktuálisan realizálódott információs hatások eredményeként a tudatban megjelenõ, arra jellemzõ szubjektív állapotváltozás.

fájdalom: Olyan érzés, amely negatív visszacsatolási reakciót vált ki az elmébõl és arra készteti, hogy elmozdítsa a tudati fókuszt a hatókörzetébõl (a fájdalom állapotából).

fennmaradás: A ciklikus rendszerek azon véges, idõbeli tulajdonsága, hogy több visszacsatolási folyamaton keresztül megõrzik a konzisztenciájukat.

fenntartás: Azon erõhatások összessége, melyeket egy rendszer generál a saját vagy valamely alrendszerének fennmaradása érdekében.

figyelem: Azon véges halmaz területe, amelyre a tudati fókusz aktuálisan, a jelenben irányul, és a benne lévõ információkra érzékenyen reagál, pozitív vagy negatív visszacsatolást végezve.

forma: A megnyilvánuló létezésben található, kevert modellû rendszerek tulajdonsága, ahol a diszkrét és analóg rendszer kapcsolódását biztosító szabályok gyûjteményét, együttesét nevezzük, észleljük formának. Aminek nincs formája az én szubjektív nézõpontomból, ott nem látom, észlelem a másik komponenst, csak az egyiket (analógot vagy diszkrétet). Amorf rendszer: ahol az analóg és a diszkrét rész nem különül el egymástól.

gondolat: Formával rendelkezõ, diszkrét tulajdonságú érzés, egy meghatározható és konzisztensen szeparálható információs halmaz, idea.

gondolkodás: A gondolatok elme által vezérelt átáramlása a tudati fókuszon, mely állapotváltozással jár.

gyűlölet: Az a negatív visszacsatolású gondolat és érzelem halmaz, tudati állapot, amely az én személyes világát erõsen és hosszú ideje kezelhetetlenül zavaró jelenséggel szemben nyilvánul meg, lebontó szándékkal, válaszreakcióként a tudati fókuszban.

halál: Valamely teremtett rendszer fennmaradásának, ciklikus önkeltésének idõbeli megszûnése, mely a konzisztenciájának megbomlásával jár (pusztulás).

halmaz: Valamely meghatározható rendezõ elv által csoportosított, egybevágó és hasonló információk, elemek (részhalmazok) diszkrét összessége, melynek fala van és szeparálódik a környezetétõl (rekurzívan definiálható). Nem rendszer!

harc: A szubjektív akaratok ütközésekor fellépõ konfliktus kezelésének azon módja, ahol a halmazok erõ alkalmazásával próbálják maguk alá rendelni a velük ellentétes irányultságú rendszert.

harmónia: Összhang, a részek arányos egybe illeszkedése egy nagyobb rendszerben.

hasonlóság: Két információs halmaz elemeinek összehasonlítása során képzett metszet (közös részhalmaz).

hatalom: A tudati információs halmaz, az elme erõvel megvalósított (és mindig korlátozott) befolyása, uralma a személyes világában, környezetében található dolgokra.

hit: Azon információk alapján összeállított, konzisztens gondolathalmaz, amelyekhez közvetett megtapasztalás útján (torzítással) jutott hozzá a tudati rendszer.

idő: A létezõ önfelismerési folyamatának szubjektívan véges visszacsatolódásából eredõ látszólagos esemény, az észlelt állapottér változása.

igazság: Valamely szubjektív nézõpontból vizsgált, konzisztens logikai halmazba illesztett elemek rendszere és ezek egymáshoz való kölcsönös viszonya.

igazságtalanság: Az idõbeli tapasztalatok elme által végzett értelmezése során megjelenõ belsõ ellentmondás, mely a vizsgált rendszer konzisztenciájának sérülésével jár.

illúzió: Látszat, az idõben megtapasztalt és valóságosnak tekintett információ valóságosságának megkérdõjelezõdése, ellentmondásossá válása.

információ: Egy szubjektív részrendszer által érzékelt, annak aktuális ismeretanyagát növelõ, illetve a bizonytalanságát csökkentõ idõbeli hatás, változás.

intelligencia: Önfenntartó és önszabályozó, alkalmazkodásra képes tudati információs halmaz, a létezõn belüli olyan részrendszer, mely belsõ konzisztenciára törekszik, és a benne keringõ, áramló információk révén ciklikusan és dinamikusan változik az idõben.

isten: A minden létezõ egységes, teljes halmaza, az egész együttes teremtés, idõtõl függetlenül.

ítélet: Az értelem által meghozott, szubjektívan igazságos döntés, meghatározás.

jó: Az a döntés, és a megvalósítása során elért, érzékelt állapot, amely az értelem számára igazságos és élvezetes, boldogsággal járó.

konzisztencia: Valamely értelemmel összeállított halmaz állapotjelzõje (tulajdonsága), mely szubjektívan rendezettnek, logikusnak mutatkozik az aktuális nézõpontból szemlélve.

kölcsönhatás: A létezõn belüli részrendszerek egymás számára történõ realizációja, információs kapcsolata, mely mindig egymásra gyakorolt állapotváltozással és ennek idõbeli késedelmével jár, mivel csak idõben létezik.

közösség: Az önfenntartó, szubjektív létrendszerek azon idõbeli kapcsolatának eredményeként összerendezõdõ csoport, mely egységes halmazként igyekszik viselkedni.

lényeg: Minden létezõ rendszer közös, alapvetõ és elidegeníthetetlen tulajdonsága, azaz maga a létezés.

létezés: A csak önmagából levezethetõ, és rekurzívan definiálható tulajdonsága mindannak, ami van (a lét, a létezõ).

logika: Az információkat konzisztensen halmazokba rendezõ, szervezõ és összetartó elv, az értelemre jellemzõ tulajdonság, amely programként fut az elme segítségével a tudati fókuszban.

megismerés: A tanulás idõbeli folyamata, a szubjektív létrendszerek információ gyûjtõ viselkedése, mely az érzékelésbõl fakad és az által valósul meg.

megszámlálhatatlan: Minden olyan rendszer, melynek elemei nem rendezhetõk sorba semmilyen meghatározható rendezõ elv szerint. A megszámlálhatatlan rendszer mindig nagyobb a megszámlálhatónál.

megszámlálható: Minden olyan rendszer, melynek elemei sorba rendezhetõk valamely meghatározható rendezõ elv szerint.

megvilágosodás: A szubjektív létrendszer által elért és megtapasztalt azon tudati állapot, amelyben a nézõpont, a fókusz magára a létezés idõn túli lényegére (önmagára) irányul, és magába foglalja a teljességet, a minden létezõt. Ez a megértésnek, a tudásnak az a szintje, amelynél nem lehet tovább jutni a létezés vizsgálatában.

mennyiség: Valamely mérhetõ tulajdonsága egy véges rendszernek.

mérés: Bármely rendszer bármely tulajdonsága akkor mérhetõ, ha az a mérés mértékegységével összehasonlítható.

minden: A teljes halmaz, amely minden létezõt magába foglal, azt ami van, idõtõl függetlenül.

modell: Valamely meghatározott rendszer lényegesként kiválasztott elemeinek leképezése egy, a modellezett rendszer méreténél és információtartalmánál kisebb rendszerbe.

mozgás: Egy adott halmaz szubjektív, idõbeli változása.

működés: Valamely részrendszer idõbeli változása, a megfigyelõ számára realizálódó folyamatként.

nirvána: A puszta létezés megnyilvánulatlan állapota, az üres halmaz.

objektív: A valóság, ami van. Mivel az érzékeléshez megnyilvánulás, és a létezõ szubjektív nézõpontokra bontása kell, ami teremtés, tehát illúzió, ezért az objektív valóság érzékelhetetlen a létezõ tudata számára.

önzés: A szubjektív, ciklikus részrendszerekre jellemzõ tulajdonság, az éntudat legelölre helyezése az értékrendben, a halmaz konzisztens fennmaradása és céljainak elérése érdekében.

probléma: Valamely leküzdendõ akadály a teremtésben résztvevõ részrendszer számára, amely elválasztja, szeparálja a halmazt a céljától.

pusztítás: Negatív visszacsatolás, válaszreakció, ami valamely halmaz konzisztenciájának megbontására irányul, miután a pusztító hatás forrása kapcsolatba került vele.

pusztulás: Valamely véges halmaz, teremtett részrendszer konzisztenciájának felbomlása, rendezõ elvének és összetartó erejének megszûnése, idõbeli fennmaradásának vége.

ragaszkodás: A teremtés illúziójában mûködõ részrendszer önfenntartó tulajdonságából következõ erõhatás, tudatot befolyásoló késztetés, mely a kívánatosnak megítélt állapotok és folyamatok megõrzésére irányul.

realizálódás: A szubjektív részrendszert érõ hatás okozta állapotváltozás, mely magára vonja a tudati fókusz figyelmét.

rendszer: Meghatározott elemekbõl álló halmaz, melyben az elemek kapcsolódása adja a belsõ struktúrát és leírja a benne zajló folyamatokat. Lehet analóg, diszkrét és kevert modellû is.

részvétlenség: A szubjektív tudati halmaz értelmi mûködésébõl következõ, helyesnek megítélt, önzõ szeparációja más halmazoktól, az együttérzés ellentétpárja.

rossz: Az a döntés, és a megvalósítása során elért, érzékelt állapot, amely az értelem számára igazságtalan és fájdalmas, szenvedéssel járó.

semmi: Paradox definíció arra, ami nem létezik. A létezés összes paraméterének teljes elvonásakor kapott üres halmaz, amely definiálhatatlan, mert nincs tulajdonsága.

sérülés: Valamely halmazt érõ hatások eredõjeként realizálódó deformáció, állapotváltozás, mely a rendszer fennmaradására nézve kedvezõtlen következményekkel jár.

struktúra: Valamely halmazra jellemzõ komplex formarendszer, külsõ és belsõ rendezettség.

személyiség: A tudati információs halmazban (szellem) aktuálisan mûködõ, szubjektív programok és reakciók konzisztenciára törekvõ, szabályozottan változó rendszere, melynek vetülete a külsõ megfigyelõk számára realizálódik.

szenvedés: A létezés ellentmondásosságából fakadó érzés, mely negatív visszacsatolásként hat az azt elszenvedõ, érzékelõ tudati halmazokra.

szeretet: A tudati halmazban megjelenõ, konzisztens pozitív visszacsatolás hatására realizálódó, harmónikus érzés és válaszreakció valamely más halmaz irányában.

szubjektív: A valóság, amilyennek a tudati információs halmaz a fókusza segítségével érzékeli, és az értelme által egyedi, konzisztens halmazba összerendezi. A létezõ csak szubjektívan képes érzékelni önmagát és önmagán belül minden teremtményét.

tapasztalás: A részrendszer által elszenvedett állapotváltozás, mely az õt érõ információs hatások realizálódása a tudati fókuszban.

teljesség: Az ürességgel ekvivalens (egyenértékû), ellentmondásos és végtelen halmaz, melyben minden állítás, definíció, ítélet és annak ellenkezõje is igaz.

teremtés: Véges információtartalmú, formával rendelkezõ és idõben dinamikusan változó, konzisztens és önfenntartó, a teljességtõl és az ürességtõl szeparálódni igyekvõ, ciklikus részrendszerek megnyilvánulása a létezésen belül, mely a létezõ számára valóságosnak hat és magához vonzza a tudati fókusz figyelmét.

teremtmény: A teljes teremtésen belül egy meghatározott részhalmaz.

teremtő: Minden olyan megnyilvánuló rendszer, mely önmagán belül újabb részrendszereket hoz létre a teremtés belsõ információtartalmának növelésével.

terület: A teremtésen belüli részrendszerek által egymáshoz viszonyítva elfoglalt, szubjektív, véges idõbeli kiterjedés, melynek határa
a halmaz fala.

terv: Az értelem által megalkotott konzisztens válaszreakciók modellje a tudati halmazban.

tér: Kiterjedés (dimenzió), mely a teremtés idõbeli megnyilvánulásának eredményeként keletkezik és dinamikusan változik az azt keltõ szubjektív létezõk mozgásával együtt.

törvény: Az értelem által megalkotott szubjektív rendezõ elv, szabályhalmaz, mely segítõ útmutatóul szolgál a döntésekhez és a válaszreakciókhoz. Van pozitív törvény, mely meghatározza a helyes és jó dolgokat (mit szabad és kell cselekedni) és van negatív
törvény, mely meghatározza a helytelen és rossz dolgokat (mit nem szabad és tilos).

trauma: Valamely entitást érõ durva deformáció, erõszakos behatás, amely a személyes világának részleges pusztulásával vagy mûködésképtelenné válásával jár, s a rendszer rugalmasságát meghaladó mértékû, sok esetben visszafordíthatatlan folyamat.

tudat: A megnyilvánuló létezõ önfelismerési folyamatából eredõ tulajdonsága, mely idõforráshoz kötött és ezért lényegében a létezés szinonímája (elválaszthatatlan attól). Ami létezik, annak tudata van. A tudat (forrás) teszi lehetõvé az információk érzékelését, feldolgozását, elraktározását, a reakciókat, vagyis mindent, amit teremtésnek nevezünk.

tudás: Mindazon szubjektív információk összessége, melyek egy tudati halmazban aktuálisan érzékelhetõk, õrzõdnek. Véges mennyiség, mely az érzékelés során, a rendszer változásával együtt nõ, szaporodik, és tart a megszámlálhatóan végtelen érték felé.

vágy: A teremtett részhalmazokban megnyilvánuló, változó információs hatások eredõjeként jelentkezõ érzés, késztetés. Erõhatás, mely bizonyos állapotok elérésére, megvalósítására irányul és befolyásolja a rendszer reakcióit.

változás: A megnyilvánuló létezésen belül, a részhalmazok számára szubjektívan realizálódó (külsõ és belsõ) információs hatások által elõidézett állapotváltozásnak, a sajátidõnek a szinonímája, érzékelhetõ és elidegeníthetetlen tulajdonsága. Ahol nincs idõ, ott nincs változás, nincs dinamizmus, nincs információ sem (a megnyilvánulatlanban).

véges: Minden olyan rendszer, amelynek meghatározható mennyisége van.

végtelen: Minden olyan rendszer, aminek nincs mennyisége, azaz nem mérhetõ. Ilyen pl.: a megnyilvánulatlan, a semmi és a teljesség.

világ: Azon információk összessége, melyek egy szubjektív tudati halmazban realizálódnak és valamilyen véges rendszerré állnak össze (a tudat személyes világává). Az egyes részhalmazok közti kommunikáció a személyes világok közti információs metszeteken, kölcsönös realizálódásokon keresztül zajlik a sajátidõben.

viszonyulás: Válaszreakciók képzése a teremtésben valamely részrendszer részérõl a környezete, a személyes világában található dolgok (más részrendszerek) felé.

visszacsatolás: Ciklikusan ismétlõdõ, körbe záródó, idõbeli folyamat létrehozása valamely cél megvalósítása, illetve fenntartása érdekében (teremtés), mely a rendszer belsõ információtartalmának áramlásával jár.

zavar: Olyan érzékelt hatás, szubjektív realizáció, melyet az értelem károsnak, akadálynak minõsít a céljaira, akaratára, vágyaira, terveire, tehát önnön sikeres mûködésére nézve.

Készült: 2000. október 16.

Vissza a tartalomhoz